Történik Dorogon a Bányakaszinóban 1935-ben.

Lovag Scholtz Endre bányatisztviselő zihálva érkezett, majd hevesen robbantotta be a kaszinó ajtaját. Levegő után kapkodva gyors járással odament Jánossy Lajos főpénztárnokhoz és a fülébe súgta: – Uram, khm, a 3840-es dokumentumot ellopták!

Az éppen kártyázó könyvtáros ijedtében a tök tízest is a földre ejtette kezéből.  – Azonnal menjünk a Bányafőtanácsos Úrhoz! – állt fel hirtelen. Lépéseik visszhangoztak az épület folyosóján.

Dr. Schmidt Sándor Igazgató Úr az étteremben éppen a dorogi almás-diós rétesét fogyasztotta egy kiadós Sauri Wurst, azaz savanyú kolbász után. Jó szerencséjének hála, nem szálkás halat evett, mivel riadalmában egy szálka biztosan torkán akadt volna. A bányaigazgató arca így is fehérré változott. Meglepődését nem tudta magában tartani, és hangosan kitört belőle: ELLOPTÁK? De ugye nem az a bizonyos…? Nem, az nem lehetséges! – suttogta bajsza alatt, elhessegetve rossz érzését.

Az étteremben ülő mérnökök, felügyelők, bányatisztviselők fejüket felkapva suttogni kezdtek:
– Elveszett, ellopták? Jól hallom? Az képtelenség! Ki tehette? Most mi lesz?

A jogtanácsosokból álló kisebb csoportosulás már a játékteremben keresett megoldást a problémára.

A felvigyázók és főaknászok és művezetők között is már terjedni kezdett hír a 3840-es dokumentum sorsáról.

Pedig aznap mindenki a labdarúgó pályára kívánt volna menni, hiszen csapatuk, a DAC fontos mérkőzést játszott. Ám ott és akkor minden egy csapásra megváltozott, mindenkit rossz érzés fogott el.

Az igazgató utasította tisztviselőjét: – Adja írásba, majd utána minden felé függessze ki a hírt a következő szöveggel:

„Egy akta elveszett! A becsületes megtalálója jutalomban részesül”

Mindenki az értékes és különleges iratot kereste, a bányatemlom plébánosától, a tanítón át a bányászkolónián élőkig. De semmi.

Néhány héttel az eset után egy kilenc éves fekete párduc ügyességű legény szaladt a Kaszinó épületéhez: – Megtaláltam, itt van! – kezében a 3840-es számú irattal. Kipirosodó arccal ujjongva kiáltotta: – Megmentettem a szabályzatot a Könyvtárosok Rémétől. Mindenki megkönnyebbült a hír hallatán, a fiú pedig elnyerte jutalmát, a Rémről többet nem lehetett hallani.

Korabeli hiteles beszámolókból tudjuk, hogy az eset után a bányakaszinó tagjai különleges védelemmel látták el a papírost: Gáthy Zoltán rejtelmes épületet tervezett, a mérnökök pedig trükkös feladványokkal igyekeztek elrejteni későbbi tolvajoktól a dokumentumot. Később, amikor a rendőrség költözött az épületbe, a nyomozó hatóság további biztonsági intézkedéseket tett, majd 1967-től az épületet használó könyvtár rejtette el az aktát tartalmazó széfet az épületben.

Ám a Könyvtárosok Réme ismét felütötte a fejét! Az a hír terjed, hogy ismét Dorogon jár. Több mint nyolcvan év után valaki ismét magára öltötte a Rém szerepét és ismét az aktára fáj a foga! És ha megtalálja a 3840-es aktát, biztosan megsemmisíti azt. Vajon Ti hamarabb megtaláljátok a dokumentumot, mint a Könyvtárosok Réme? Biztonságba tudjátok helyezni, mielőtt ellopná? Esetleg le is tudjátok leplezni a gyanúsítottak közül a rémet?

Két küldetésetek lesz:

1. Találjátok meg a 3840-es aktát a Könyvtárosok Réme előtt!
2. Ki lehet a tolvaj? Leplezd le a nyomok alapján a titokzatos tolvajt!

Irány, Dorogon a Titkok Könyvtára, azaz a Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Múzeum 2018. október 5-én 14 és 20 óra között!

Jó szerencsét!

Utóirat: Biztosan kíváncsi vagy, hogy miként került a fiúhoz az akta 1935-ben? Egyszer talán azt a történetet is elmeséljük!