Imádok mesélni. Imádom a sztori kockát. Imádok osztály játékot tartani. Ma minden összeért. Ja és kiderült mennyi idő az 1 Játékkunyhó!

Ma megalkottuk az Esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola első osztályának első közös meséjét a Játékkunyhóval. Izgalmasan alakult. Szőnyegeztünk, körbeültük az osztály nagy beszélgetős szőnyegét, elővettem egy puttony sztori kockát és belevágtunk. Azaz belehúztunk. Szépen sorban mindenki egy kockát kivett a zsákból és dobás, hiszen a bátrabbak a véletlen vak szerencsére bízták, milyen tárggyal, élőlénnyel, cselekvéssel folytatódjék a történet. Persze mindenki bátor volt, mindenki dobott, ki kisebbet, ki messzire gurulót, ki pedig hármat ráfújt, megbűvölve a kockát.

A dobó mesélő próbálja meg felismerni az ábrát, ha van ötlete, elmondja, én lereagálom, beleszőjük a történetbe. Ha nincs ötlete, akkor lehetőségeket kínálok fel, ami nekem épp eszembe jut és alakul a mesefolyam.

Íme a mai mese, nagy vonalakban

Egyszer volt, Hold nem volt, csak egy kifli az égen, amikor egy ifjú legény, egy első osztályos petőfis diák, minden vágya az volt, hogy nagyra nőjön, óriás legyen. Egy este, amikor a kifli az égbolton járt, varázsételt főzött egy üstben. Az üstöt magára hagyta, liszttel körbeszórta a környéket, hogy egy esetleges tolvaj lábnyomai láthatóvá váljanak.

Zajt hallott, felmászott egy magas fára, hiszen, ha még nem vagyunk nagyok és óriások, akkor egy fa óriássá tud változtatni minket. Az éjjeli égbolton feltűnt egy Fortnite léghajó. A legény úgy meglepődött, hogy rossz helyre lépett, és saját árnyékától, ami Batmanre emlékeztetett, megijedt. Egy ág megreccsent alatta és hopp, leesett ifjú hősünk. Lepottyanva keserves sírásban tört ki.

A léghajó leereszkedett, egy létrát kiengedve felvették a fiút, megvendégelték lágy tojással, tükörtojással, főtt tojással, omlettel és rántottával, és lehet, hogy egy kis bundás kenyérrel is. A finom vacsora után a fiú jókedvűen kérdezte, segíthet –e valamiben, hiszen látja, hogy a léghajó kényszerleszállást hajtott végre. A léghajó szerelési útmutatóját átlapozva, ami nem éppen egy romantikus lányregény, se nem egy minecraft könyv, segített megszerelni a hajót. Még egy ötlet is felvillant fejében, különböző applikációkat is átböngészett. Persze egy hajlott bot is segített neki a szerelésben, amely egy igazi varázsbot volt. Tudtátok, hogy az ifjú varázslóknak varázspálcája van, míg az öreg varázslóknak görbe varázsbotjuk? Hát ma ez is kiderült! A léghajón szerelés közben felfedeztek egy titkos ajtót. Egy titkos ajtó rejthet kincset, szörnyet, de mi bizakodtunk a jóban és bizalmunk elnyerte jutalmát: tűzijáték gömböket találtunk, mellyel csodálatos, óriási fénycsodákat varázsoltunk az égre. Itt a vége, fuss el véle, mi pedig közösen örültünk, minden arc mosolygik, ahogy mondtátok, és szaladtunk a többi társasjátékot kipróbálni.

Ma dupla ajándéka volt a gyerkőcöknek: játszottunk és még házi feladatot sem kaptak hétvégére!

Csak kapkodtam a fejem: – Zoli bácsi, gyere, meg van minden felhő! – Gyere, ezt a labirintust próbáld ki, nehezítettem rajta, több titkos átjárót és kapcsolót is beépítettem!
– Zoli bácsi, nagyon jó ez a Játékkunyhó! – Nagyon jó játékokat hoztál ma is!
Öröm volt ismét játszani Veletek! Ja és mennyi idő az 1 Játékkunyhó?

Az pont annyi idő, amennyi idő múlva újra játszhatsz a Játékkunyhóval! Nagy általánosságban pontosan egy hónap. Novemberben találkozunk!